Az állatkertben láttam barna kiwiket, kis cuki barna gombócokat a csőrével piszkálva a földet. A sors fintora, hogy később egy félbevágottat is láttam egy fára kitűzve. Szegény gyümölcs...

Sajnos saját készítésű képet nem tudok mutatni, mert üveg mögött és sötétítésben voltak, de most már tudom értékelni, hogy milyen ritka élmény lehet vadon találkozni egy példánnyal. Azért itt egy cuki kép, amit a netről szedtem:

A kiwik (madár) eléggé vesztésre állnak a túlélésért folytatott harcban, emiatt eléggé a hónuk alá nyúlnak az itteniek a segítséggel, de hát már ez is elég nehéz: alig van hova nyúlni ezen a minimál szárnyas állatkán. Mint kiderült a kiwi kicsinyek elég rossz túlélési esélyekkel szembesülnek / szembesülnének védelem nélkül. A védtelen területeken a túlélési arányuk mindössze 5%, ami évi 1200 dolláros költséggel akár 65%-ra emelhető.

De mint tudjuk, minden relatív. 6-700 évvel ezelőtt a maorik teljesen levadászták a kiwik rokonát, a finom húsú és lomha moa-t, úgyhogy végülis: az, hogy még ma is élnek egylátalán kiwik, nem is annyira rossz teljesítmény tőlük.