A tengeri állatkert után tegnap ellátogattam a nagy auckland-i állatkertbe is, ami egyben egy új útvonal is volt számomra, ezúttal a városból kifelé sétáltam. Ennek megfelelően új helyeket láttam, egy remek parkba is belebotlottam, de erről később.

Az állatkert első tanulsága mindenképp az volt, hogy erre felé a patkányok szisztematikus üldözés áldozatai. Túl veszélyesek ugyanis a kissé életképtelen fajták számára, felborítják az ökoszisztémát és fajták kipusztulásához járulhatnak hozzá.

Van belőlük három fajta is, a hajópatkány (rattus rattus), a norvég patkány (rattus norvegicus), és a polinéziai patkány (rattus exulans, vagy helyi nevén kiore). Számos kis szigeten rezervátumot alakítottak ki a védett fajok számára, hogy megvédjék tőlük a madarakat, gyíkokat, lárvákat, valamint a gyümölcsöket, magokat és virágokat is. Nem egyedül a patkányok vannak itt a célkeresztben, Új-Zéland azt tervezi, hogy 2050-re teljesen felszámolja az oposszum és menyét fajokat is, ugyanilyen okokból.

A Pixar L'ecsó (Ratatouille) animációs filmje Franciaországban például rekordot döntött, ezzel szemben itt Új-Zélandon a cenzúra csak úgy engedte a vetítést, ha a film legelején a szemüveges nagymama kiirthatja az egész patkány famíliát és egy kiwi madárra cserélik a főszereplőt. Érthető módon a film nem aratott sikereket...

No jó, csak vicceltem.