Még Cook kapitány nevezte el Bay of Islands-nak ezt az öblöt, amely mellett Waitangi, Paihia és Russel települések is fekszenek.

Ez az északi rész kiválóan alkalmas volt kikötőnek, például az apály idején elvonuló víz után a homokban fennmaradó hajókat itt könnyen lehetett javítani, karbantartani.

Egészen az 1840-es Waitangi szerződésig kiemelkedő szerepe volt ennek a régiónak az ország történetének alakításában, az itt lakó maoriknak és az ide érkező briteknek, franciáknak.

Itt lett független az Egyesült Törzsek állam, itt volt a "fővárosa", majd nem sokra rá itt lett a brit birodalom része.

Az első európai a területen a névadó Cook kapitány volt.

Még korábban például a francia Du Fresne kapitányt is errefelé ették meg a maorik.

Ez volt a bálnavadászok és hajósok szórakoztatásának központja, amiért is a mai Russel elnyerte a Csendes-óceán kuplerája (Hell Hole of the Pacific) megtisztelő nevet.

Alig egy évvel a brit uralom megkezdését követően a főváros Auckland-ba települt, hátrahagyva a maori törzseket, egy igen jó adottságú területre. (A mai főváros, Wellington, nem sokkal később, 1865-ben nyerte el a rangot. A főváros nevű vándorkupa azóta sem került délebbre.)

A Russel északi csücskében levő dombról filmeztem körbe, sajnos nem a legjobb időben, meg a többi kifogás.