Ma eljutottam a Waitingi szerződés aláírásának helyszínére, és jobban megértettem a hátterét az 1840-es szerződésnek, ami következtében Új-Zéland brit gyarmat lett.

Bár a zászlók kapcsán már említettem, most esett le teljesen, hogy Új-Zéland a 19. század legelején több ország számára is érdekessé vált. A bálnavadászat következtében igen sok hajós fordult meg a szigeteken. A britek voltak lépéselőnyben, de Franciaország és kisebb mértékben a frissen függetlenedő USA, vagy akár Németország is lehetőségeket látott volna a gyarmatosításban.

A már szintén említett nemzetközi tengeri jogi problémák szükségessé tettek egy egységes fellépést, valamiféle jogi elismerését a területnek. Számomra úgy tűnik, hogy a britek IV. György alatt nem akartak túl nagy katonai szerepet vállalni a szigeteken, ezért csak egy valódi hatalom nélküli, mediátor diplomatát küldtek ide.

Mr. James Busby sikeres volt abban az értelemben, hogy egyesítette a fontosabb törzsfőnököket (itt kapcsolódik a zászlós sztori) és támogatta az Egyesült Törzsek, mint ország függetlenségének elismerését 1835-ben. Ezt a nyilatkozatot a brit birodalom is elismerte. Létrejött tehát, mint utólag kiderült csak rövid időre, a független állam. (Lehet a szóhasználatom nem a legpontosabb, ez van.)

Most értettem meg azt is, hogy ebben az időszakban nem volt azért annyira lejátszott a brit közeledés, mint ahogy utólag a történtek alapján az ember gondolná. Hosszú vita előzte meg az aktív törzsek között, hogy a függetlenség megtartása, vagy pedig a szövetséges keresése jár a legtöbb előnnyel számukra.

A brit oldalról azt kell megérteni, hogy hivatalos kapcsolat hiányában csökkent a korona kontrollja a brit alattvalók felett, akik azzal védekeztek, hogy a területre egyáltalán nem terjednek ki a brit szabályok. Ezen kívül brit vállalkozók földet szándékoztak venni a szigeteken és bevándorlókat hozni az új földre.

Ahogy az egymás megértését taglaló bejegyzésben is írtam, végül valószínűleg két faktor lehetett döntő a Waitangi szerződés létrejötte szempontjából:

1. Viktória királynő aktívabb jelenlét mellett döntött, és végül William Hobson vezetésével új diplomatát küldött a szigetekre a gyarmat biztosítása érdekében.
2. Az aktív törzsfőnökök sokkal több függetlenséget feltételeztek a számukra felajánlott maori szöveg alapján, mint amit a brit korona az angol szöveg alapján adni akart vagy szándékozott volna.

Elhíresült az egyik törzsfőnök megállapítása, amit aztán egy éven belül ő maga teljesen megfordítva panaszolt:

What have we to say against the governor, the shadow of the land will go to him but the substance will remain with us.