A közös megértés nehézségei

Az új-zélandra érkező európai felfedezők hamar bonyodalmakba tudtak keveredni a harcos maori törzsekkel, közös nyelv és a másik hátterének, kultúrájának megértése hiányában. Ahogy más esetben is, sok alkalommal indokolatlan vagy szükségtelen vérfürdőben végződött a félreértés.

Cook kapitány szerencsés volt, mert új-zélandi útjára Tahitin csatlakozott hozzá Tupaia is. Tupaia magában megérne egy könyvet, ugyanis egy nagyon intelligens polinéz volt, aki menekült státusza ellenére is remek karriert futott be Tahitin, és aki kiemelkedő nyelvész, politikus, időjós és csillagász tehetség is volt. Amikor Cook találkozott a maorikkal, Tupaia volt aki felismerte, hogy viszonylag közeli a maori nyelv az övéhez, és tolmácsként tudott segédkezni a felek számára egymás megértésében.

A francia Du Fresne kapitányt például valószínűleg a megértés hiányában ölték meg és falták fel a maorik, tehát talán Cook is sokat köszönhet Tupaia-nak és a jobb megértésnek. (Az más kérdés, hogy Cook nem sokkal új-zélandi útja után maga is áldozatul esett Hawaii-n.)

 

Egy későbbi példa: Amikor 1840-ben a maori törzsekfőnökök és az angol királynő aláírták a kétnyelvű Waitangi szerződést, még mindig nem volt tökéletes a két nyelv közötti átjárás, jóllehet az együttélés segítette a másik megértését, megkezdődött a helyiek angolra tanítása, a maori írásbeliség terjedése, valamint a misszionáriusok ismerkedése a maori nyelvvel, és számos maori törzsfőnök maga is utazott Ausztráliába vagy akár Angliába.

A szerződés szövegezése számos konfliktust rejtett el a maori aláírók elől, mivel a szuverenitás, az önkormányzathoz való jog és függetlenség mértéke nem pontosan ugyanúgy lett megfogalmazva maoriul, mint ahogy a britek értették.

A kis félreértés megkönnyítette a szerződés aláírását, hisz a maorik nem érezték magukra nézve terhesnek annak tartalmát, viszont emiatt később megromlott a kapcsolat a maorik és a britek között, többek között egy rövidebb háború is kitört.

 

A kulturális-nyelvi eltérések problémákhoz vezettek később is. Amikor az új-zélandi férfiak választójogot kaptak saját parlamentjük megválasztására, az a föld birtokkal rendelkezőkre korlátozódott. Ez azonban kizárta a maorikat, ahol a föld nem egyéni tulajdonban, hanem törzsi tulajdonban van és az európai jogi koncepciótól eltérő szokások övezik. Talán ez nem véletlen félreértés, hanem szándékos korlátozás lett volna?

 

A maori csak 1987 óta hivatalos nyelv Új-Zélandon. Ahogy én látom a szépen hangzó maori megfelelők szinte minden hivatalos táblán követik (vagy megelőzik) az angol nyelvű megnevezést vagy leírást. 2013-as népszámlálási adatok alapján a lakosság kb 4 százaléka tud maori nyelven beszélni.